A legegyszerűbb Fingerpicking minta

A hüvelykujj játssza a negyedhangokat, és a mutatóujj egy nyolcadot illeszt a 3. és negyedik negyed közé. Kezdetben ne foglalkozz a hangsúlyokkal és a szólamok elválasztásával: a cél
– a pontos játék és a hangok helye, valamint
– az egyenletes tempó és hangzás.

A jobbkéz tehát makacsul ismétli a mintát: p   –  p –   p  i  p

(p – hüvelyk, i – mutató, m – közép, a – gyűrűsujj)

Megjegyzés: Habár a kottában (az olvashatóság kedvéért) az ütem elején a dallamhangnak szünet van, amennyiben a mintát ismételgeted, a dallamhangot tartsd ki, hadd szóljon. A kéztartásról, basszus tompításáról egy külön cikkben fogok írnni.

Kezdetben a jobbkéz ujjait úgy rendezd el a gitáron, hogy a hüvelykujj felel a 3 basszushúrért és az i, m, a ujjak pedig egy-egy dallamhúrt pengetnek.

Természetesen ez a kiosztás nem örökérvényű: komolyabb daraboknál bármelyik ujj kerülhet bárhová, valamint világhírű gitárosok között is találunk példát arra, hogy nem használják ki az összes ujjukat – ami nem mindig követendő példa, de erről majd máskor…

Mivel jelen esetben a basszushoz egy ujj kell, további három ujjad szabad a dallamhangokhoz, és a három húron több mint egy oktávnyi hang áll rendelkezésre. Bővítsük ki a mintát négyütemes frázisra:

Emlékeztető: Bár (a kotta olvashatóságának kedvéért) nincs kiírva, a dallamhangot tartsuk egészen a következő dallamhang megpengetéséig. Hogy valójában meddig fog szólni az hangszerfüggő.

Egy akkordot játszani jó, de váltani másikra még jobb. Jelen esetben egy A dúr után E dúrt. A követendő minta, hogy a basszusba főleg az akkord alaphangja és annak kvintje (5. skálahang) kerül (ezt a változatot használtam a fenti példákban), lehetőleg úgy hogy az alaphang van mélyebben.

Egy szintén népszerű megoldás, amikor az alaphangot az oktáv, a kvint majd megint az oktáv követi.

• A fenti két rész összekötésekor figyelj, hogy a 4. ütem G hangja tartva legyen az 5. ütemben is.
• A 8. ütemben nincs dallamhang – ez tipikus lezárási forma, ami visszavezet az 1. ütem A akkordjára.