Hogyan írj egy egyszerű dalt?
Ez az írás végigvezet, hogyan készíthetsz egy együtemes ötletből dalt.
A zeneszerzés ereje
MIÉRT FOGLALKOZZAK DALÍRÁSSAL?
Még ha nincs is zeneszerzői vénád, segíti a játékodat ha látod egy mű, dal szerkezetét, hogy mi történik benne. Ez a cikk inkább játék mint elemzés, mert végül is ez az egész kísérletezés: „mi történik ha ezt az akkordot ide teszem?”, „hopp, erről a hangról több irányba is mehetek, merre menjek?”
Kezdjük!
Először a dallamhangok változtatásával egy négyütemes sort készítettem:
A domináns E akkordra váltva készült a következő négy ütem. A záró 8. ütemben nincs dallam, itt a basszus visszavezet az A akkordra.
Egy kis inspiráció
Sétáló basszus
Eddig nem támasztottunk komoly kihívást a balkéz ujjai felé, így lehetőségünk van a basszusmenet érdekesebbé tételére: használjuk bátran az akkord tercét, vagy skálahangokat, amik körülírják az akkordot vagy átvezetnek a következő akkordra.
A B rész C dúrban van, amihez a 8. ütem B (H) vezetőhangja segít. Itt a sétáló basszus (Walking Bass) és a sűrű akkordváltás adja a változatosságot.
*A D.C. jelzés a 16. ütemben a „da capo” – olasz zenei műszó, jelentése: ismátlünk az elejétől. Figyelj arra, hogy az újrakezdéskor a korábbi ismétlőjeleket nem kell figyelembe venni, tehát: A :|| B (D.C) = A A B A B
Jöjjön a "Bridge"!
Egy moll rendel!
A 16. ütem E dúring akkordjáról két irányba mehetünk: egyik az ismátlás A dúrban (ezt használtuk a da capo ismétléssel, növelve ezzel a dalunk terjedelmét, valamint a moll felé is mozdulhatunk.
Az egyes részeket vehetjük úgy, mint különböző színeket, vagy egy kép részletei. Ez a harmadik rész egy kicsit sötétebb, mélyebb tónus a moll karakter miatt.
Ennek a résznek igazi ‘Bridge’ karaktere van szabadabb akkordváltási ritmussal, távolabbi akkordokkal ami a 22. ütemben kanyarodik vissza az első és harmadik rész közös dominánsára.
A 20-21. ütemben egy újabb basszusforma is megjelenik, az Alberti-basszus.
Menjünk haza...
Visszatérés és lezárás
Tipikus fogás, ha a harmóniai vándorlásból (popnyelven Bridge) mintegy visszatérünk. Itt az A moll és A dúr közös dominánsa (E dúr) 23-24 ütemekben ad erre alkalmat.
Az **Ar** („A reprise”) rész annyiban különbözik a nyitójelenettől, hogy a dallamban hangközöket illetve hármashangzatoikat fogunk be, jobban kiemelve a G és Gisz hangok közti disszonanciát.
Nem volt szándékos, de a kész dal szerkezete nagyon hasonlít egy átlagos popdaléhoz: 2 versszak (A), refrén (B), 3. versszak, refrén, Bridge (C), 4. versszak.
A változatosságot a három különböző basszustípus, a három rész különböző harmóniai szintje és az akkordváltások ritmusa adja.
Az egységet pedig a makacs együtemes ritmusképlet és a részek egyforma, 8 ütemes hossza szolgáltatja.
Az egyes részek utolsó üteme mintegy irányjelzőként, útkereszteződésként szolgál, ahol vagy megismétled az előző rész(eke)t, vagy továbbmész.
Előadási tippek
Minden ütemben
A második negyedet (E hang) kicsit hangúlyosabban játsszad, mint ahogy a pergő üti a kettőt.
4. és 28. ütemek
A G hangot emeld ki, és egy negyedhangnyit nyújts felfelé (‘string bending’).
To Swing or not to Swing?
Alapvetően – ahogy tetszik. Ugyanakkor ha az egyes részeket „egyenesen”, másokat „swingesen” játszod, ez még egy eszköz a darab érdekesebbé tételére.
Az A részben mindegy, én szívesen játszom itt egyenesen, a dallamhangot a nyolcadra téve.
A B rész a sétáló basszushoz nagyon jól passzol ha a dallamhang swingesen elcsúszik. Érdemes kipróbálni a végletet is, hogy tizenhatodra játszod.
A C rész mollos-sötétebb tónusának kontrasztját még jobban kiemeli ha a ritmusban visszatérsz a merevebb nyolcadokhoz. Itt a basszus hangsúlyozása is lehet egyenletesebb, nem kell annyira megnyomni a második negyedet.
A zárás pedig? Próbálgasd. Én maradok a nyolcadoknál, kicsit lazára véve.